Pókerarc, blöff és társai
Apókerben elterjedt hasonló kifejezéseket még azok is ismerik, akik sosem pókereztek. Nem véletlenül, hiszen a játék kimenetele persze nagyban függ a szerencsétől, de jó nagy hányadban azon is múlik, mit mutatunk ki – akár direkt, akár akaratlanul – testbeszédünkkel, illetve mennyire ismerjük ki ugyanezen a téren játékostársainkat. Mindez olyannyira fontos, hogy még könyvek is születtek ebben a témában.
Önkéntelen jelek pókerezés közben
Rengeteg olyan apró, mégis igencsak beszédes jel van, amit úgy használunk, hogy észre sem vesszük. Az idegesség jele lehet például, ha rázzuk a lábunkat, végigsimítunk hajunkon vagy éppen összeszorítjuk a szánkat, de remeghet is a kezünk. Sok esteben ez viszont pont nem akkor következik be, amikor rosszul áll valaki, hanem akkor, amikor egy nagyon erős lapot tart a kezében. Éppen ezért veszélyes ebből következtetni, csak akkor tudunk bármilyen konzekvenciát levonni, ha már jó ideje megfigyelünk valakit játék közben.
Az idegességen kívül más is árulkodhat arról, hogy Fortuna épp hozzászegődött valakihez. Ilyenkor az illető lehet, hogy nem tudja megállni, hogy ránézzen zsetonjaira, illetve sokszor dőlnek előre azok, akik épp szerencsésnek érzik magukat a játékban. Ha valaki a szája elé emeli a kezét, az el akarja rejteni az érzelmeit, legtöbb esetben gyenge lapjai vannak. A mosolygás is sokat elárul: egy komolynak tűnő játékos véletlenül eleresztett vigyora „szörnyet”, vagyis igen erős lapokat sejtet például. A megjátszott mosoly viszont ennek az ellentéte.
Tudatos jelek és blöffölés
A színészkedéssel és blöfföléssel pontosan az a baj, hogy ki kell találnia a többieknek, igaz vagy hamis jelekről van-e szó. A tudatosan használt jelekkel így zsákutcába terelhetjük ellenfeleinket, kivéve persze, ha rájönnek, hogy nem igaziak. A blöffölők mindig nyugodtan és feltűnésmentesen próbálnak viselkedni, még akkor is, ha nem túl jó lapokkal rendelkeznek.
Gyakran megjátsszák a játékosok a gyengeséget – ami lehet sóhaj, hosszas gondolkodás vagy éppen vállrándítás -, illetve az erőt is. Utóbbi esetben erős tétemeléssel, a zsetonok folytonos matatásával vagy akár az ellenfelek átható bámulásával próbálnak fenyegető érzést kelteni. Ha valaki különösen sokáig nézi a lapjait vagy az asztalt, akkor általában gyenge kezet tart. Ha pedig sokáig néz, majd emel, akkor több, mint valószínű, hogy blöfföl. Az igazi pókerarc arra hívatott, hogy semmilyen érzelem ne tükröződjön rajta, akár rossz, akár jó lapjaink vannak. Ez viszont nagyon keveseknek megy igazán jól.
A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz majd, ha veszít, de sokat fecseg arról, mi lesz majd, ha nyer.
Eric Berne
Az emelés módja is sokat elárulhat
Érdemes odafigyelni arra is, ki, hogyan teszi be középre zsetonjait. Akinél erős lapok vannak, inkább nem kelt feltűnést és csendesen emeli a tétet. Akinél viszont gyengének ígérkezik a kör, azt sokszor jellemzi pont az optimista és erőteljes hang, amivel megfélemlítheti ellenfeleit. Ugyanezt a célt szolgálja, ha a játékos eltúlzott mozdulatokkal, akár dobva teszi zsetonjait középre.
A jelek persze nem mindig egyértelműek, sőt, a hamis jelek sokszor nagyon veszélyesek lehetnek a játék szempontjából. Ha valaki komolyan veszi a játék ezen részét, annak sokáig kell megfigyelni játékostársait ahhoz, hogy valamit biztosan kiolvasson viselkedésükből, és ugyancsak sokáig kell gyakorolnia, hogy ne árulja el magát. A pókert viszont még ez is élvezetessé teszi. Ha kipróbálná a játék önfeledt lendületét és pszichológiai oldalát is, nézzen szét a Krupie.hu szolgáltatásai között, ahol egyéb játékasztalok mellett pókerasztal bérlésére is van lehetőség, profi krupié társaságában!
